Kedves blog-olvasók! Új baba, új blog! Mostantól ismét rászánom az időt, hogy megörökítsem a gyerkőcök mindennapjait az első napoktól kezdve! Kis változás, hogy mostantól Ábeltől átvéve a szót, szó szerint is Én írom a blogot!
Az új cím (találóan) :) :
Új dizájnnal és valószínűleg új címmel. Az újításra azért van szükség, mert hamarosan bővül kiscsaládunk. :)
Addig is íme egy kép rólam, ahol épp a kertünkben épített hatalmas hóember mellett vigyorgok.
Remélem nemsokára újult erővel vágunk neki a blogolásnak, mert nagyon sok minden történt ám velem!! Legközelebb már bemutatom a hamarosan megszülető kistestvéremet is!
Pacsi: Ábel
Jelentkezem!
Először is szeretnék egy örömhírt bejelenteni!
Távollétem oka elsősorban az új házunk berendezése volt, ami viszont nemrég kiegészült egy pocaklakó megjelenésével is. Anya és apa nagyon boldogok, mert már nagyon várták a kistestvéremet.
Egészen pontosan márciusban várható az érkezése. Pocaklakó már nem is olyan aprócska már, egészen pontosan 35 mm volt 1 hete.
Én még nem tudom, boldog vagyok-e vagy sem, mindenesetre azt már tudom, hogy anya pocakján nem illik ugrálni és anya egyre kevesebbet vesz föl, inkább csak akkor ha ül. :) Viszont arra a kérdésre, hogy szeretnék-e kistestvért, azt válaszolom: "Igen, most!" Na, erre azért még egy kicsit várni kell, addig is egy kis élménybeszámoló!
A héten aktív résztvevői voltunk a nyíregyházi VIDOR fesztiválnak. Sok színes program várt ránk, minden nap bábszínházban voltam. Megnéztem a Lizinkát, ami egy elkényeztetett kecskéről szólt, aki meg volt róla győződve, hogy ha elmegy a városba, mindenki őt fogja hiányolni. Végül megtanulja, hogy az otthon melegénél nincsen jobb és megígéri, hogy megváltozik.
Lizinka nagyon tetszett nekem, főleg a nagy hosszú szakálla.
Flórával és szüleivel A 3 kismalacot néztük meg, amit szinte végigtapsoltam meghazudtolva a koromat, hiszen a farkastól a 3-4 éves óvodások sírva fakadtak. Én csak nevettem rajta, hihi.
És végezetül ellátogattam Ibi mamival a Mikrocirkusz című zenés előadásra is.
Előadás közben sem adtam ki a kezemből.
Mivel a memóriám nem túl jó, így az elmúlt lassan 3 hónap történéseit inkább nem próbálom meg összegyűjteni, helyette inkább megígérem, hogy igyekszem gyakrabban jönni!
Azért pár kép rólam:
Mosolyom még mindig a régi!
Medenceparty
Anyával a felhők között
Java építőjátékban verhetetlen vagyok!!!
Kedvenc időtöltésem, persze csak a megfelelő óvintézkedések mellett (lsd. újságpapír) :)
Ma lettem 2 éves. Egészen pontosan reggel 8 óra 50 perckor töltöttem második életévemet, 2006-ban akkor osztódott ugyanis ketté anya. Apával fel is idézték ismét azon csodaszép percek egyikét, amikor engem minivalóságomban először megfoghattak.
Na de térjünk vissza a jelenhez. Ezen jeles napon ugyanis hatalmas meglepetésben volt részem. És a meglepetés tárgya, egy hatalmas vonat-torta! Először meglepődtem, aztán jól összekaszaboltam a tortavágó késsel.
Eredetileg Thomas lett volna belőle, de anyuék szerint nevezzük inkább szimpla vonatnak. Volt ám hatalmas tüzijátékom is, és egy zenélő gyertyavirág, ami felettébb vicces perceket okozott nekünk. Kedves kis apró, ám annál szorgosabb sárga embertársaink a messzi Ázsiából sok érdekes dolgot tudnak gyártani, mint például ezt a gyertyát. Ami először csak égett, égett, de csak nem akart zenélni és kinyílni, majd amikor már a műanyag szirmai is meggyulladtak, megadta magát, és nagy zenebonával dúdolni kezdte a Happy Birthdayt. A gond csak ott kezdődött, hogy a szirmainak nem is kellett volna égnie, viszont iszonyatos frekvencián zenélt. Rövid tanakodás után, amikor már az alatta lévő papírtányér is meggyulladt, apa a csap alá dugta. A kedves kis szerkentyű azonban tovább zenélt. 10 perc után, miután már a fülünket fogtuk, kissé körülményesen véget vetettünk pályafutásának.
Apa: -Te jó ég! Megőrjít ez a zene! Kapcsolja ki valaki!
Anya: - Ez nem zene, hanem visítás.
Apa: - Hogyan lehet kikapcsolni?
Anya: - Vágd el a benne lévő drótokat. Ezt mutatja a kép a dobozán, mert persze leírás nincs hozzá.
…….
Anya: - Elvágtam. B…..s még mindig zenél!
-Rá is ütöttem, még mindig szól!
Ibi mami: - Csapj rá a húsklopfolóval! Csak legyen csend!
Pár ütés után végre csend lett és tovább bulizhattunk. Egy kép a bűnös gyertyáról.
És nem utolsó sorban aktuális adataim, amire nagyon büszke vagyok!
Magasságom már elérte a 90cm-t, súlyom pedig már meghaladja a 13 és fél kilót!
Ui:. Apa üzeni mindenkinek, hogy aki tűzoltókat is akar látni a szülinapján, több ilyen gyertyát is vegyen és garantáltan kigyullad a ház! Én csak azt sajnálom, hogy Sam, a tűzoltó végül nem jöhetett el hozzánk. :)
Újabban ismét kiérdemeltem az Ábel a komisz jelzőt. Pimaszságom ugyanis sokszor kikészíti anyáék idegrendszerét. Anya egyik kedvenc családi filmje a Dennis, a komisz című film. Idáig jókat nevetett Dennis csínytevésein, de mostanában hasonlóságot vél felfedezni bennem és Dennis-ben.
E heti komiszságom végterméke ugyanis 1 eltört befőttesüveg és 3 darab darabokra tört üvegpohár. Továbbá egy megolvasztott műanyag salátástál a kerámiatűzhelyen. Mivel a gombokat már régen felérem, ha épp arra járok, fordítok erre-arra néhányat rajtuk. Ha megtorlás következik, bedobom a nagy bociszemeimet, így anya szíve rögtön megkönyörül.
További komiszságok:
A meséket vagy a fotelből nézem, vagy az asztal tetejéről, onnan ugyanis jobb a kilátás. Ilyenkor akár végig is fekszem rajta.
Ibi maminál sokat szoktunk vízfestékkel festeni. Anya szerint ez nem igazán nekem való, ezt bizonyítvány kipingáltam mami ebédlőjének a falát. Túl unalmasnak tartottam az egyszínű sárgát, jobban néz ki rajta egy piros pacni.
Béci papánál rájöttem, nem csak a műanyag fűnyíró létezik, van igazi is. Még nagyobb buli azonban az, ha ráülök és tolnak is rajta.
A becenevem továbbra is Bongyorka, illetve Göndörke, de hívnak ám Kishercegnek is, a hajam ugyanis továbbra is hosszú és göndör. Íme a punk frizurám fürdés közben, amit keresztapu alkotott.
Anya tavaly nyáron új telefont kényszerült venni, mert sikerült olyan sokszor földhöz vágnom, hogy meghalt szegény. Most az új telefonja is szervízben van immár 2 hete. Persze Én nem tudok semmiről, nem nyúltam semmihez és még a gondolatát is kikérem magamnak, hogy esetleg az Én kezem van a dologban.
Továbbra is úgy ugrálok, mint egy kenguru. Legjobban a franciaágyon szeretek a levegőbe repülni, anyuék így elvittek egy gumivárba, ahol kedvemre kiőrjönghettem magam. Itt éppen sikerült földet érnem.
Beszédtudományom további fejlődéseként leamortizálok néhány eddig már ismert szót. Így lett az anyából Nana, apából pedig Papa. Továbbá a labda legújabb artikulációm szerint Bábu.
Azt hiszem megnézem már Én is azt a bizonyos Dennis-t, hátha ötleteket meríthetek további csínytevésekhez.
Beszélgetésem anyuval egyre többször már párbeszéddé bővül. Tegnap épp hazafelé tartottunk, amikor jobbra mutogatva felhívtam anyu figyelmét egy cicára:
Én: - Cicaa!
Anyu: - Nincs cica Ábel!
Én: - Ott cica!
Anyu: -Ábelmanó, semmiféle macska nincs ott! Ne képzelődj!
Én: -Anya! Cica! Ott, ott! (Eközben már kézzel-lábbal mutattam anyunak a cicát)
Anyu: - Basszus, tényleg ott van! Ott egy cica!
Én: - Basszus! Cica!
Újabban megszerettem a fogkrém ízét. Azonban egyszer véletlenül az anyuék fogkrémjét is megkóstoltam.
Anyu: -Ábel, az csípni fog.
Én: - Hihi.
Anyu: - Ha, sírsz, nem foglak megvigasztalni.
Én: - Anya! Csíííp! Nem kell!
Ismét ellátogattunk Eger városába kényeztetni magunkat, ezúttal Eszti mamiékkal. A szobánkat rögtön birtokba is vettem, majd, miután kiugráltam magam ruhában a hatalmas hidromasszázs kádban, lementünk fürdeni a medencébe.
Estére nagyon elfáradtam. Úgy aludtam, mint a bunda, így nem vettem észre, hogy apuék csúfot űznek belőlem.
Azért a 4 nap alatt itt is sokat tanultam: tudok már szívószállal 5 mp alatt meginni 3 dl folyadékot, megismerem a pitypangot, saját bárból szolgáltam ki a nemlétező vendégeimet, és profin motorozom a macskaköves úton és lépcsőn is. Részvettem egy profi fotózáson is, ahol épp modellként pózolok anyunak.
Volt olyan nap, hogy délután kaptam egy hatalmas tányér sült krumplit, amíg anyuék kávéztak. De láss csodát, hány kéz is van a képen?!
Találkoztunk igazi bohócokkal is, bár anyu jobban örült nekik, mint jómagam, Én ugyanis kissé zavarban voltam és a lufiból készült kutyát is nehezen akartam elfogadni.
A kisvasútnak viszont annál inkább örültem, a meglepetéstől meg sem tudtam moccanni, csak azt hajtogattam, hogy Sihuhúú! Sihuhúú! . Mivel nagyon tetszett, hazafelé megálltunk a Miskolci kisvasútnál, amivel egészen Garadnáig felvonatoztunk. Az élmény hatalmas volt!
Balu ismét hosszú kiküldetésre ment, így az utolsó itteni hétvégéjét velem és anyuékkal töltötte. Én ott is aludtam Ibi maminál.
Ennek menete a következő: Én teszem a játékaimat a vízbe, majd belecsorgatom a tusfürdőt is. Ezután Én következem: megtanultam a kádba ugrálni, majd kimászni, valamint az ágyon akár 70 cm-re is fel tudom rugózni magam.
Már önállóan mosakodok, fentről lefelé, az arcommal kezdem és a talpammal fejezem be. Balu pedig megmutatta hogyan kell hullahoppozni, de erről inkább a gyengébb idegzetűek kedvéért nem teszek képet. Pióca létem maminál is alkalmazom, néha annyira ragaszkodó vagyok, hogy a lábába kapaszkodva vontatom magam.
Mostanában nagyon elfoglaltak vagyunk. Anyuék a családi házunk vásárlását intézik, Én pedig főzök, mosok, takarítok. Újabban profi takarító-növendékké cseperedtem, imádok felmosni, port törölni, porszívózni, teregetni, levest kavargatni és zöldséget mosni. Szabadidőmben pedig homokozok, csúszdázok, ugrálok és folyton sietek valahová.
Szeretek focizni, a sárban tapickolni, majd siránkozni, hogy sáros lettem. A játszótéren viszont kiderült, hogy nagyon irigy vagyok. Én bárkinek a játékát elvehetem, használhatom, sőt még el is futhatok vele, de az Én tulajdonomat senki nem használhatja. Ha mégis ezt teszi, galád módon kitépem a kezei közül. Ma például megszereztem egy kislány bevásárló kosarát, elloptam egy kismotort, és egy focilabdát is a nagyobb fiúktól. Ez utóbbival ősember módjára szaladtam el, minden irányba nézelődve, nehogy valaki meglássa. Sajnos anyu elkapott, a többiek pedig kinevettek.
Az autókat, motorokat már tudom vezetni, a kormánykerék rángatását és a sebváltó kuplung nélküli áthelyezését azt hiszem tökéletesre fejlesztettem.
Kimondani viszont az autót és a motort nem akarom, helyette hangutánzok, ahogyan sok mást is:
Autó = brümm-brümm
Motor = Bámm bümm-bümm
Repülő = zsííí
Kutya = vau-vau
Vonat = sihuhu
Mindenesetre ha valami nem jut eszembe, akkor az káposzta, és minden, még a víz is csíp. Rengeteg szót tudok már, és szeretem a helyhatározókat használni: itt, ott, ide, oda, arra, erre.
Ezen kívül teljesen önállóan eszem. Kicsit maszatosan, de anyu szerint elég szépen. Amikor épp nem takarítok, akkor rajzolok. Már tudok cicát rajzolni, de egyenlőre még csak a családtagok ismerik fel. Ők is csak azért, mert közlöm, hogy ez egy cica. Ibi mamival festeni is szoktam, műveimet mami nagy becsben megőrzi az utókor számára.
Utánozni is szeretek, így történt, hogy már borotválkozni is tudok, legalábbis a borotvahabot profin szétkenem az arcomon, miután apu rámkeni a sajátját.
Kedvenc időtöltésem még az építkezés, a végeredmény pedig hatalmas torony ( tonytony) szokott lenni, amit büszkén mutatok mindenkinek. Vagy: Ibi maminál szerelünk. Szétszerelni ugyanis mindent szeretek, többnyire a legapróbb dolgokat sikerül rögtön még apróbbra szerelnem.
A hétvégén meglátogattuk a Vadaspark állatait.
Illetve ez volt a terv.
Anyuék azonban tudomásul vették, hogy minimum 4x még el kell jönnünk ahhoz, hogy az állatokat is megnézhessük. Én ugyanis jobban örültem a motorral történő száguldozásnak, így apuék 4 órán keresztül rohantak utánam, és csak szófoszlányokat sikerült meghallanom:
Ábel, nézd, itt az elefánt!
Itt a kenguru!
Itt a fóka!
Itt vannak a pingvinek!
A többi, békésen sétáló nézelődő csak egy elsuhanó kismotort és egy utána loholó apukát, anyukát és babakocsival száguldó nagymamát látott.
Azt hiszem egy ideig nem megyünk vadasparkba.
A nyuszi ünnepét ezúttal Eszti mamiéknál töltöttük. Mami kertjében először bújócskáztunk, majd a Nyuszi ajándékait kellett megkeresnem a bokrok alján.
Az idei Nyuszi nagyon ajándékozós kedvében volt, rengeteg dolgot szedtem össze, összesen egy egész táskányit. Izgatottságom olyan nagy volt, hogy minden egyes megtalált ajándékot kenguru-ugrással ünnepeltem meg.
Megünnepeltük ezúttal apu névnapját-szülinapját, de anyu továbbra is örömmel nyugtázta, hogy még mindig nem szeretem a tortát.
Délutáni sziesztáimat ezúttal is a hintaágyban töltöttem. A nagy örömre tekintettel másnap ismét megismételtük a Nyuszi ajándékainak megkeresését. Most egészen új helyeken bukkantam rá a meglepetésekre.
Március 15. alkalmából mamival saját zászlót készítettünk és elhelyeztük a Petőfi téren. A Petőfi szobor ugyanis régóta a kedvencem. Amikor mamival arra sétálunk, már alig várom, hogy a szoborhoz rohanhassak és mami segítségével megnyomogassam az orrát. Ezúttal hatalmas meglepetés ért, mert több száz kicsi zászlót találtam a virágoskertben. Én is elhelyeztem a sajátomat. Rögtön utána viszont mégis sajnáltam otthagyni, így többször elrohantam vele, majd végül anyuék kérésére visszatettem a helyére.
Béci papánál pedig bográcsoztunk. Ezúttal Balu vörösboros marhapörköltjét kóstolhattuk meg, aminek készítését Skóciában tökéletesre fejlesztette. Én magam 3,5 óra maraton-alvás után már a pörkölt illatára ébredtem, majd fél óra kómás bóklászás után végre magamhoz tértem.
Később papa egy ládányi kisautó látványával nyűgözött le, ami még Balué és az ő unokatestvéréé volt.
Papával rengeteget szoktunk nevetni, mert olyan dolgokat csinálunk együtt, ami anyunak eszébe sem jutna. Szoktam ülni a kerámia tűzhelyen, szoktam feküdni a konyhaasztalon, vagy éppen a könyvespolcom tetején. Ilyenkor nagyon boldog vagyok, fülig érő szájjal lógatom a lábam.
Közeleg az idő, amikor betöltöm 2. életévemet. Ezalatt önálló személyiséggé fejlődtem. Sőt, mostanában kicsit hisztizem is, amit padlóra vetődéssel, majd a fejemet a padlóba veréssel jelzek. Ha ezt sem találom hatásosnak, dühömben harapok. Ilyenkor igazi fenevaddá változom. Ennek legfőbb bizonyítékaként anyu egyik felkarján hatalmas harapásnyom található, mely most épp zöldeslila színekben pompázik.
A bilizés továbbra is csak jó hancúr számomra, többnyire csak akkor ülök rá, ha olvasni akarok, vagy ha szórakoztat valaki.
Bukfenc tudásom mára már tökéletes, itt éppen az induló szakaszban vagyok.
Szeretek lovagolni is apu hátán, bár néha nagyokat esek, ha nem kapaszkodom. Ezen a képen épp zuhanok a mélybe, de szerencsére apu időben elkapott.
Balut hatalmas transzparenssel vártuk a reptéren egészen pontosan nyolcan. Balunak amúgy is örültem volna, de a sok ajándék Skóciából csak tetézte az örömömet.
Legjobban talán a kis Nessie-nek örültem, ami gombnyomásra skót dudát fúj.
Sajnos a rapper pingvint nem én kaptam, de hatalmas döbbenetet okozott, amikor rappelni kezdett fejét ütemesen mozgatva.
A nagy öröm után 4 napig Ibi maminál nyaraltam, amíg anyuék Baluval és Vikivel wellneseztek Egerben. A 4 nap alatt sikerült mami nappalijának a falát tollal összefirkálnom és megtanulnom, hogyan kell fejest ugranom mami kádjába. Mami el szeretett volna vinni a helyi televízió stúdióba is, de félúton ott ragadtunk a sétáló utca építését végző markológépeknél. Íme egy kép rólam, amin apu zoknijában tündöklöm.
Hatalmas híreim vannak!!!
Balu kedden este érkezik a Ferihegyi repülőtérre! Apu, anyu és Viki várják majd a reptéren. Én természetesen itthon várom majd, mert Én akkor már Álommanóval találkozom!
Ez itt pedig Balunak egy kép rólam!
Épp fürdök és kérésre mosolygok. Anyu szerint még van mit javítani a mosoly-technikámon, ez ugyanis még egy hatalmas ásításhoz hasonlít.
Várunk Balu!!!
Ismét elugrottunk Eszti mamihoz, de most sikerült tényleg csak egy napig ott maradnunk. Megkaptam viszont Feri papó előzetes húsvéti-szülinapi ajándékát, egy igazi kerti traktort saját utánfutóval. Apu szerint ezt viszont karácsonyi ajándéknak is beszámítjuk majd.
Természetesen ebbe még lesz addig beleszólásom. Szegény Béci papában egy világ omlott össze, hogy Feri papó ismét ellopta az ötletét és hamarabb megvette a traktort nekem mint ő. Tavaly ugyanígy járt a talicskámmal is. Béci papa már tényleg nem mer semmit venni nekem, így elhatározta, ezentúl csak ruhákat kapok tőle.
Itt van 2 kép, amint épp belopóztam a kutyaudvarra és Picúrral veszekszem, hogy ne ugráljon rám. :)
Nagydumás korszakom következő kedvenc szavai: rántotta, rántott hús, káposzta, körte. Emellett pedig minden egyéb, amit kedvem támad megismételni.
Most, hogy már van új fényképezőgépünk, mutatok pár képet magamról.
Hétvégén meglátogatott minket Viki, és rögtön megörökítettük magunkat, amint megmutatom a rajzaimat reggeli ébredés után. Itt állok a rendetlenség közepén, amint épp magyarázom Vikinek a rajzolás művészetét.
A napokban megtanultam bukfencezni. Profi módon gurulok át a fejemen, hiba azonban még így is van a műveletben: az érkezési helyemet sokszor ugyanis elfelejtem előre megnézni.
Béci papa egyik nap felugrott hozzánk fél órára. Ezalatt megtanított kimászni a kiságyból, majd dolgavégeztével szépen elvonult. Anyu pedig itt maradt velem romokban heverve. Ez hatalmas vidámságot okozott nekem, azóta nappal ki-be járok a kiságyból. Még szerencse, hogy jó idő lévén nem itthon töltöm a napi sziesztámat. Kihallgattam viszont apuék esti beszélgetését, miszerint valahogy alacsonyabbra kellene szerelni a rácsomat: szerintük, ha már úgyis kimászok, tegyem azt fejbetörés nélkül. Nos, másnap én magam hoztam a fúrót és nekiláttam a munkának.
A napokban Eszti mamiékhoz utaztunk egy napra, de apu munkája miatt ott ragadtunk egy egész hétre. Igazából nekem tetszett az édes rabság, egész nap az udvaron rohangáltam a napsütésben. Hintáztam, aludtam a hintaágyban, motoroztam. Mégpedig keresztapu igazi motorján, aminek a vége az lett, hogy üvöltve vettem tudomásul, ahogy apu eltávolított róla motorozás után. Azért használtam a saját kismotoromat is, szállítottam fát a kistalicskámon, majd ellesve, keresztapu hogyan vágja a fát fejszével, én segítettem neki a fadarabokat a rönkre tenni. Eszti maminak is sokat segítettem, főként cicát, kutyát és egyéb háziállatot etetni. Végre Én gondoskodhattam a 2 kis malacomról: Rudiról és Ordasról. Sajnos azonban már csak 2 kacsám van, a 6-ból ugyanis 2, majd legközelebb ismét 2 rejtélyes módon eltűnt. Furcsa viszont, hogy maminál mostanában sokszor ettünk kacsahusit. De anyu szerint ennek a kacsának semmi köze az enyémekhez.
Fényképekkel most nem szolgálhatok, az ugyanis beteg lett és szervízbe került. De a legújabb hírek szerint kilehelte az utolsó lelkét is, mert nem lehet szervátültetést végezni rajta alkatrészhiány miatt. Élt 3,5 évet. És ütődött kb. naponta 3,5x általam, aminek következményeként apu most kicsit megsértődött rám. Annál is inkább, mert pár hete megöltem az akkumulátortöltőjét is, amiből újat vettünk, hála a mostani ügyeskedésemnek viszont az is felesleges pénzkidobás volt. Ha minden igaz, aput majd kiengesztelhetem egy manóöleléssel.
Ismét traktoroztam viszont, de legjobban talán az tetszett, amikor onnan műesést imitálva Eszti mami szívinfarktust kapott miattam minden 2. pillanatban. Technikám igen egyszerű volt: ülök az ülésben, ami körülbelül 2 méter magasan van, majd megemelve az egyik lábam kicsit eldőlök oldalra. Amikor mami felémvetődik, átfordulok a másik oldalra hatalmas kacajjal. Mami mozgási sebessége az egy hét alatt csodával határos módon megduplázódott, így talán nem véletlen, hogy ő kapott el a levegőben, amikor a konyhaszékkel együtt majdnem a földhöz csapódtam. Mami sebességét kiválóan érzékelteti, hogy mind ezalatt anyu a “Jájjj!” felkiáltásig jutott.
Ha nem a traktoron ültem, akkor a szomszédban lévő gazdaságból jövő-menő traktorokat lestem az ablakból. Tudom már azt is mondani, hogy traktor, de leginkább a brümm-brümm kifejezést használom minden guruló járműre. A felettünk elszálló repülőket radarként jelzem “Hö? Repe!” kifejezéssel, és sokszor anyu csodálkozva kémleli percekig az eget, mire észreveszi, hogy ismét igazat mondtam.
Végül, de nem utolsó sorban pedig megtanultam bukfencezni.
Úgy döntöttem, megosztom a világgal mondanivalómat, így egyik napról a másikra beszélni kezdtem.
Szókészletem napról napra bővül, egyenlőre ismétléses módszerrel. Szerintem semmi izgalom nem lett volna abban, ha szép lassan, fokozatokat betartva kezdek beszélni. Kortársaimtól történő lemaradásomat így egyik pillanatról a másikra behoztam. Igaz, Flóra kisasszony messze elhúzott mellettem beszédtudásával, ugyanis hosszú mondatokat, verseket, szavalásokat még nem tudok. Ő igen. Viszont szinte bármit ki tudok mondani, ha legalább egyszer elmondják nekem. Sorolni nem kezdem, mert megtelne az oldal, legyen elég annyi, hogy 20 szóból álló szókészletem kb. 1000%-os haszonnal gazdagodott és percről percre tovább bővül.
Azért pár kedvencem akad. Íme a legújabbak: sár, gyertya, bomba (gomba), tütök (tücsök), hinta, nem mé’ ninne! (Nem mész innen! – ezt Eszti mami kutyáinak szoktam tartogatni), hőcsö (hörcsög) hangya, .
Betöltöttem kis életem 20. hónapját. Nem hivatalos mérések szerint 12 és fél kiló súlyos vagyok, és valamivel több mint 85 cm magas. Hatalmas lépés a fejlődésemben (de főleg anyuékéban, hehe), hogy reggel 8-ig fel sem kelek, akkor is csak nyújtózkodva, lustálkodva. Egészen pontosan viszont éjfél körül jelentkezem anyuéknál, hogy áttelepedjek közéjük, és érkezés után -1 másodperccel már alszom is. Sajnos rossz szokásom is van, újabban nem elég anyu haját simogatnom alvás közben, hanem a tenyeremet is dörzsölgetem, így sokszor rámszól anyu, hogy: “Tessék aludni!”. Az anyai szó tekintélyét mutatja, hogy zokszó nélkül átvetődöm hasra, és meg sem mozdulok. Egészen addig, míg meg nem érzem anyu hiányát, így kis idővel odasomfordálok és kezdődik minden előlről.
Szeretem a túrórudit! Nagyon-nagyon! Bármikor megeszem belőle minimum egy szeletet. Igazság szerint apu is nagyon szereti a túrórudit, így mindig meglopja. Szerencsére anyu mindig feltölti a készletemet.
Van még egy rossz tulajdonságom is: szeretek köpködni. Egy időben leszoktam róla, de ha eszembe jut, akkor köpködve szaladgálok a lakásban. Itt éppen apu karjaiban lustálkodom és eszembe jutott, hogy köpködjek.
Elkezdődött a bilivel való ismerkedésem. Egyenlőre még csak kiváló ülőalkalmatosság, de azért már tudok rajta nézelődni.
Új szavakkal is gazdagodtam, melyek a következők: szösz, torta, sós, kaka, kuka, körte, tök, lábujj. Egyenlőre ennyi. A többit kódolva kalótyálom, nehogy titkos információkat szivárogtassak ki.
Unatkozásom elűzésének kiváló megoldása az asztalon történő hancúrozás. Persze akkor igazán érdekes, ha anyu észreveszi, mert akkor ugrálok is és kacagva vihorászom rajta. Eltávolítás után újra felmászom, egészen addig, amíg anyu ki nem zár a konyhából. Ilyenkor következik a nappali dohányzóasztalának birtokbavétele
Szeretek önállóan tevékenykedni. Naponta előfordul, hogy anyut kizárom a szobából és magamra zárt ajtó mögött olvasok, építek, vagy számolok. Ilyenkor kizárólag egyedül akarok maradni. Minden csatlakozni akaró embert könyörtelenül kizavarok a szobából. Közben énekelek, vagy magamban beszélek. Erről jut eszembe! Kitűnő hangzással éneklem a Hull a pelyhes-t az elejétől a végéig és mostmár a Süss fel nap-ot is. Igaz, a szöveget még nem tudom, de a dallamot profin dúdolom.
Képeket nézni egyedül is tudok, de ha nem értek valamit, anyutól kérek segítséget. Ha viszont valaki kedvesen felajánlja, hogy olvassunk, örömmel rohanok az ölébe egy könyvvel, kíváncsian várva a mesélést.
Kismotorral nap mint nap közlekedem, ezt anyu idegei bánják, ugyanis a megtett távolság növekedése egyenesen arányos anyu agysejtjeinek pusztulásával, valamint a szívinfarktus esélyének növelésével. Ha elindulok, anyu fut utánam, úgy begyorsulok. Mindig az ellenkező irányban vannak a fontosabb dolgok, mint amerre anyu mutat. Többnyire viszont megértem, ha azt mondja: jobbra vagy balra. És megállok a járdaszélén, várva, hogy továbbindulhatok-e. Ilyenkor legurulok a járdáról, az úttest másik végén pedig felugratok a járdára. Kivétel, ha érdekesebb dolgot kell megvizsgálnom, mint például egy csatorna. Olyankor szeretnék az úton haladni, de anyu ilyenkor a motorral együtt visz vissza.
Eszti mamiéknál megköszöntöttük Csillát a 17. születésnapján, és elfújhattam a gyertyáit is.
Legnagyobb meglepetésemre viszont újból és újból meggyulladtak a gyertyák. Névnapom alkalmából én is kaptam egy csokitortát, és hatalmas tüzijátékkal ünnepeltünk.
Keresztapu segítségével pedig önálló zenekart alapítottam, szerepelt benne 2 darab fakanál és 2 darab vödör is.
Sikerült óriási zenebonát csapnom, majd segítettem maminak kiteregetni. Közben viszont ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy Csilla vizes zokniját a lábamra húzzam.
Kaptam egy új motort is : hatalmas és piros színű.
És végre kipróbáltuk az arcfestéket, amit Ági nénitől kaptam már régen. Ez Én vagyok cicaarccal.
Újév napján hatalmas hó esett, így végre kipróbálhattam a tavaly karácsonyra Béci papától kapott szánkómat. Annyira tetszett a móka, hogy le sem akartam szállni róla. Sajnos azonban mégis meg kellett tennem, mert másfél óra után már fáztam is.
Ez itt Én vagyok bundazsákba csomagolva.
Az év utolsó napján hatalmasat buliztunk! Ez Én vagyok party-öltözékben.
Itt pedig beöltöztem még egyszer utoljára mikulásnak.
A helyzet magaslatát növelve felmásztam apu csocsó asztalára és onnan szemléltem a világot. Éjfélkor már aludtam, de egy petárda okozta durranásra felültem, közöltem, hogy “Lámpaaa!”, majd visszahanyatlottam a párnámra.
Boldog Új Évet Mindenkinek!
Karácsony első napján Eszti mamiék érkeztek hozzánk. Anyuékkal már korán reggel sürögni-forogni kezdtünk a konyhában és Én is kivettem a részem a sütés-főzésből. Anyu tiramisuja és apu sajtos rúdja nagy sikert aratott vendégeink körében.
Mamiék jézuskája is csodaszép ajándékot hozott. A legjobban talán a csomagok bontogatásának örültem, de nagyon megörültem, mikor megláttam a bábparavánt, amit mami varratott nekem.
Miközben felszerelték az ajtófélfára, elhelyezkedtem a földön, kinyújtottam a lábaimat, és vártam az előadást. A paravánhoz tartozott egy Kockásfülű nyúl és Szerénke a Frakk című meséből. Persze nekem már van egy láda egyéb bábom is, így anyuék fantáziáján múlik, épp milyen előadást láthatok. Délután további vendégek jöttek. Anyu unokatestvérei: Dóri (és egyben keresztanyum is), Gergő és anyu keresztszülei, Erzsi néni és Feri bácsi. Azt hiszem elég nagy volt a felfordulás a házban ahhoz, hogy kézről kézre vándoroljak. Minden kívánságomat lesték, de azért bevallom, a legjobban talán az esti tévézés esett, amikor kényelmesen, a magam nyugalmában nézhettem a tévét. Ücsörögve a kedvenc párnámon.
Szentestére hazaértünk és megünnepelhettük a saját kis karácsonyunkat. Sajnos a díszítéséről lemaradtam, ugyanis sikerült átaludnom ezt az intervallumot. 3 és fél óra maratonalvás után pedig kómásan, borzos fejjel próbáltam összerakni magamban a képeket, hol is vagyok és mi is történik körülöttem.
Lassan magamhoz tértem, és nekiláttam apu ajándékának kicsomagolásához. Apu nagyon örült a csocsó asztalnak, én annál inkább az összeszerelés okozta zűrzavarnak. Mamival játszottunk is rajta pár meccset.
Utána Én kaptam ajándékokat. Egy igazi fa kisvasútat, 3 vonattal, 2 nagyobb vagonnal és egy mozdonnyal, ami húzza az összes többit és fütyülve zakatol közben. Hozzá egy fa vasútpályával, ami tartalmaz 2 darab hidat is.
A karácsonyfát egyszer sem akartam szétszedni, a szaloncukrokat viszont egész nap lopkodtam. Anyu elővigyázatosságból nem tett a fára belőle, nehogy kedvem támadjon eszegetni belőle. Így jobb híján a szekrényen lévő tálból ettem halálra magam. Így megoldódni látszott a “Vajon miért nem eszik Ábel már 3 napja”-rejtély, amire a megoldókulcs a szaloncukrok temérdek számban történő majszolása volt. A nagy leleplezés 24-én történt, amikor mami azon törte a fejét, miért nem eszem. A válasz először dédi szájából hangzott el, miszerint azért ettem is, mert kértem tőle 2 szaloncukrot. Ekkor jött rá anyu, majd mami, hogy ők is láttak enni a szaloncukorból.
Életem első karácsonyát, amire talán emlékezni is fogok, Béci papánál kezdtük ünnepelni. Papa karácsonyfáját így már 22-én feldíszítettük, melyben természetesen Én is segédkeztem.
Böbe dédi is csatlakozott hozzánk. Este pedig gazdagabb lettem egy új és egyben nagyobb robogóval. Ajándékomnak annyira örültem, hogy észrevétele után ki is robogtam vele az előszobába, magukra hagyva apuékat a további ajándékozásban. Papa saját játszósarkot épített nekem anyuék ágya mellett, ahol birtokba vehettem az anyuéktól és unokatestvéreitől örökölt kisautóimat, melyet egy hatalmas láda őriz.
Papa házában igazi játékbarlang is várt egy régi cserépkályha személyében. Bár tiltott dolog, nekem roppant mókás volt nyitogatni az ajtaját. Mikor pedig megláttam a koszos kezeimet, siránkozva szaladtam papához tisztítás végett. Papa szerint saját magamnak kell kezet mosnom, így kaptam egy kis lavór vizet, amiben percekig jó móka volt a szappan keresgélése.
Másnap Ibi maminál csodálhattuk a karácsonyfát, amely idén arany színbe öltözött. Mami karácsonyfája minden évben más színű. Tavaly viszont nem emlékszem milyen színe volt, mert még csak ülni tudtam akkor. Most viszont már alig vártam az ajándékbontást. Ez az egy dolog azt hiszem élénken az emlékezetemben marad: ha színes, csillogó dobozokat látunk, rögtön ki kell tépni a csomagolásból, mert meglepetést rejt. Mami jézuskája kirakókockát, vízszínezőt, csempére ragasztható játékot, intelligens gyurmát hozott. A gyurma intelligenciája abban áll, hogy nyúlik, rugózik, szakad, hasad, világít a sötétben, változtatja a színét és pattog. Anyu szerint azonban intelligenciájának a legmagasabb foka, hogy összeszedi az összes koszt a lakásban. Kaptam egy kacsát is, ami egy marionett bábu. Ha akarom, táncot jár, ha akarom lépeget, vagy akár álldogál. De tapsra elhápog nekem akár 3 éneket is.
Dédi ajándéka egy igazi rajzolós tábla volt, amit a saját keze írásával adott át nekem.
És így festett pár perc múlva, miután kezelésbe vettem.
Az utóbbi egy hónapban rengeteget nőttem. Épp annyit, hogy kényelmesen elérjem a kilincseket, így már nem akadály számomra a zárt ajtó. Anyu sajnos nem örül velem, roppant fejtörést okoz neki, hogyan zárjon ki ezután a fürdőszobából, a konyhából (ahonnan rögtön távoznom kell és bezáródik az ajtó, ha garázdálkodom az asztalon, vagy a mosogatógéppel). Legújabb időtöltésem így az ajtók nyitogatása, illetve bezárása. Ha a szobámban játszom, kizárom anyuékat. De az is előfordul, hogy bezárom az összes ajtót, Én pedig kinnrekedek a folyosón.
Itt éppen beszabadultam a fürdőszobába és elfoglaltam a kádamat.
Méreteimből adódóan felmászok bármilyen asztalra, legyen az akár dohányzóasztal, számítógépasztal, vagy akár a konyhaasztal, nem akadály az sem, ha zsákban vagyok.
Ha valami fájdalmat okozott, akkor azt megdádázom. Anyut is megruházom ha kell, a napokban előfordult, hogy véletlenül hasra vágtam magam a lábában. Megfordultam és “Dádádá!” felkiáltással megpaskoltam a lábát. Egyik este nem akartam elaludni, de anyu rendíthetetelenül nem jött be hozzám. Pár perc sírás után kiabáltam neki: “Ana dádádá!” Mivel a kiszabadítás elmaradt, elaludtam.
Vágyaimat, mondanivalómat hosszú mondatokban is megtudom már fogalmazni, érteni viszont egyenlőre senki nem érti még. Ha anyuék nagyon nem értenek meg, kézzel-lábbal mutogatok nekik. Így hoztam anyu tudomására, hogy bekapcsoltam a ventillátort. Játékhoz gyakran hívok játszópajtást, ilyenkor elkapom a kiszemelt személy ruháját és addig húzom, amíg meg nem érti, velem kell jönnie. Lendkerekes autóimat a legprofibb módon húzom hátra, majd elengedve hatalmas mosollyal szaladok utána.
Reggel 7 óra körül ébredek, rendszerint anyuék fejére mászva, esetleg fejjel az ágy vége felé, belegabalyodva a paplanba. Ébredés után gondoskodom anyuék ébresztéséről, majd lemászom az ágyról és indul a móka! Ha apu nem indul korán, együtt reggelizünk. Mivel az etetőszékbe már pár hete nem vagyok hajlandó beülni, kapok egy ugyanolyan széket, mint amin anyuék ülnek és várom a tányéromat. De nem az enyémet, műanyag tányérból sem vagyok már hajlandó enni, csakis igazi felnőtt tányért fogadok el. Ha anyu mégis próbálkozik a tányéron lévő aranyos figurák mutogatásával, kiborítom a tartalmát és várom az igazi tányért.
Ebből egyenesen következik, hogy a cumisüveget is csak este kapom meg, amikor a tejcsimet elalvás céljából megkapom, illetve ha sétálni megyünk a babakocsival. Este, ha anyu kérdezi, mehetünk-e fürdeni, rendszerint fejrázással és hangos „Nem!”-mel válaszolok. De mivel nálunk kemény anarchia van, ilyenkor anyu erőteljesen közli, hogy ez csak költői kérdés volt és már megyünk is a fürdőszobába.
Legtöbbször este fél 6-fél 7 között fürdök, kivéve rendhagyó esetekkor, amennyiben az ájulás korábban megkörnyékez. A ruháimat Én magam veszem le, miközben vizet engednek nekem, a pelus levételénél azonban segítséget kérek. Fürdés közben fogat mosok, és önállóan kitérek a felső és alsó fogsorom megtisztítására. Kis szépséghiba a dologban, hogy ha megunom, a kádba dobom a fogkefémet, majd rajzolok vele a falra. Ezután kapok 1-1 fújást a fülembe valami fültisztító spray-vel, ezt a szabotázst viszont hangos morgással és toporzékolással kísérem.
Röpke 30 perc játék után anyu azonnali hatállyal kivesz a kádból, és a szobámba szállítanak öltöztetés céljából. Anyu megtörli a testemet, addig Én megfésülködöm. A pelus rám helyezése után jön a legjobb rész, amiért érdemes fürdeni. Megkapom a testápolót és magam kenem be a bőrömet! Ha a számba veszem, anyu azonnal elveszi, és ezután csak 1-1 pöttyöt kapok a tenyerembe, amit az adott helyen kell szétkennem.
Az alábbi párbeszédnek éppen nem nevezhető beszélgetést folytatjuk le minden nap:
- Ábel, kend be magad a testápolóval!
- ...
- Nem! Ne edd meg!
- ...
- Elég csak egy pötty, nem kell fél liter magadra!
- ...
- Jó, akkor majd Én adagolom!
- ...
- Kend be a cicid!
- ...
- Kend be a karod!
- ...
- Most a lábad!
- ...
- A hasad!
- ...
- Nem, nincs több, majd holnap folytatjuk!
Ezután jön a napi D-vitamin csepp, amit tátott szájjal várok. Kapok pizsamát, hálózsákot és már jön is a meleg tejcsi. Jóéjt-puszi, lámpaoltás, ajtózárás. Pár perc múlva anyuék hallják, hogy kidobom az üres cumisüveget a kiságyból és elalszom. Vagy nem. De ez egy másik történet…
Hétvégén nagy sütés-főzés volt nálunk, amiből természetesen Én is kivettem a részemet. Ibi mami és Dédi nálunk töltötték a délelőttöt, és anyuval együtt főztünk. Húst daráltam, kelkáposztát mostam, mosogattam, evőeszközöket adogattam és kavargattam a serpenyőben piruló husit.
Másnap pedig Mamival kettesben maradva sütöttünk apuéknak meglepetés sütit. Természetesen Én kavartam a tésztát, és a tölteléket.
Közben beindult a nagy karácsonyi készülődés és izgatottan várjuk a szentestét. Mindennap télapóról énekel nekem anyu, és egy csodálatos karácsonyfáról, ami plafonig ér majd és rengeteg szép ajándék lesz majd alatta. Mamival készítettünk a létrás mikulásnak házat. Ha már mászkál a létráján, legyen hová bemennie. A másik mikulás pedig kapott téli sapkát, és Negro, a fekete strucc egy sálat, hogy nehogy megfázzanak.
Kedvenc versikém Gazdag Erzsi: Hull a hó című verse:
Hull a hó,hull a hó, mesebeli álom,
Télapó zúzmarát fújdogál az ágon.
A kis nyúl didereg, megbújik a földön:
“Nem baj, ha hull a hó, csak vadász ne jöjjön!”
Parányi ökörszem kuporog az ágon,
Vidáman csipogja: “Süt még nap a nyáron!”
A harmadik sornál mindig megsajnálom a kis nyulat, épp annyira, hogy a szemöldökömet ráncolva szomorú szemekkel mondjam, hogy “Jajj!”
Szeretek kenyeret is sütni. Anyu nemrég beszerzett egy kenyérsütőgépet. Már nagyon vágytam rá Én is, Ibi maminál ugyanis régóta én indítom be a kenyérsütőt, miután persze beleraktam minden hozzávalót. Anyu sokszor kritizálta mami kenyerét, kalácsát, miszerint ez most nem elég édes, ez most nem olyan puha, vagy éppen nem elég nagy. Nos, anyu első kenyere behorpadt, a második próbálkozásnál minden hozzávalót belerakott a gépbe, csupán egy dolgot felejtett ki: a keverőlapátot. Azt hiszem neki is segítenem kell majd.
Ábel baba vagyok. 2006.05.20-án 8.50 perckor születtem. Villámgyorsan érkeztem erre a világra, 3200 gr-mal és 49 cm-rel. Gyorsan túl akartam lenni rajta, így gyorsan kibújtam. Nagyon tetszik a kinti világ, szeretek mosolyogni, játszani, gőgicsélni és anyuval-apuval lenni.
Új baba új helyen!
Hamarosan ismét jelentkezünk! :)
Színház az egész világ...
Itt szorongatom a színházjegyünket, amit még hazafelé is gondosan megőriztem.
Bocsánat, elfoglalt vagyok....
Hehe, tudom, mi a jó!
Hűsítő fagylalt
Megint 1 évvel öregebb lettem és bölcsebb is talán?!
Ábel a komisz ismét pimasz
Párbeszélek :)
Dobó István nyomában
Balu ismét útra kel
Időtöltés
Vadaspark!!!
A Nyuszi ajándéka
Zászlótűzés és bográcsparty
Harapok!
Balu hazaért!
Welcome to home!
Hazaértünk!
Jelentkezem!
Ottragadtunk...
Beszélek!!!
20 hónapos lettem
Ünnepeltünk
Hull a hó, hull a hó!
BÚÉK!!!!!
Boldog karácsonyt! 3.
Boldog karácsonyt! 2.
Boldog karácsonyt! 1.
Növögetek
Reggel és este
Karácsonyi készülődés
Dióhéjban rólam
Keresés
Ők bizony hozzászóltak
- Megint 1 évvel öregebb lettem és bölcsebb is talán?!, Viddancs aka Vidi: Hello Ábel! Mi már régóta olvasgatunk anyával, de csak most... »
- Párbeszélek :), -Bundika-: Nagyon boldog 2. szülinapot kívánunk!! Puszi, pacsi, fülhuziga: Bundika és... »
- Harapok!, -Bundika-: Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánunk, Anyudnak meg virtuális loccsantás :) Pacsi... »
- Welcome to home!, -Bundika-: Szerintem ez egy sirály mosoly, olyan hatalmas :)) És tök... »
- Ottragadtunk... , Peti: Sziasztok!
Kár azért a fotómasináért. :(
A miénknek is már... »
Ilyen voltam régen
- Jelen
- 2009. április
- 2009. február
- 2008. szeptember
- 2008. augusztus
- 2008. május
- 2008. április
- 2008. március
- 2008. február
- 2008. január
- 2007. december
- Az összes »
Barátaim
Egyéb
RSS